Fotós, mint CM

Minden esküvői szakmának megvan a létjogosultsága, és a saját mesterei azon belül. Mégis, idén egyre gyakoribb trendnek számított, hogy a párok úgy gondolták, nem kell ceremóniamestert fogadni a nagy napra, mert majd az emberek úgyis tudják, mit kell tenni. Ez óriási tévedés! Idén sok esküvőn jártunk úgy, hogy hiányzott (nagyon hiányzott!) egy jó ceremóniamester, és bizony mivel megsajnáltuk a párt, és persze a fotók miatt sem akartuk, hogy szétcsússzon az egész nap, így mi vettük át ezt a feladatot. Sokszor szinte megfeszülünk ilyenkor, hiszen fel kell konferálni eseményeket, vagy éppen el kell magyarázni a tennivalókat a násznépnek, a legtöbbször angolul és magyarul is, és közben azon agyalni, hogy a saját munkánk szempontjából hogyan lenne az esemény a legelőnyösebb... Mindezt persze mosolyogva, géppel a kézben, csupán emberi szeretetből és a saját munkánkra való igényességből téve. Őszinte leszek, ez nem ideális megoldás. És nem is sok fotós hajlandó CM-ként is beugrani az eseményekbe. És bármennyire igyekszem, nem tudok annyit nyújtani, mint egy igazán jó CM. Arról már nem is beszélek, hogy egy-egy ilyen dupla-feladatos (vagy tripla, ha mi felelünk a cinematográfiáért is) nap után a zombik hozzánk képest életvidám, friss alakok! Ha még a nagy nap előtt álltok, ne essetek ti is ebbe a hibába! Ne bízzátok a CM szerepét a fotósra (vagy másra), hiszen a szakácstól sem várjátok el, hogy énekeljen a násznépnek egész este! Ugye? :)