Esküvôi fotózás - Tradíció, a hagyományoktól eltérve

Hát az elmúlt hetekben nagyon belemerültem az esküvők és a retusálások világába... Pedig már alig vártam, hogy legyen egy csepp időm írni nektek, és megoszthassam veletek, mekkora élményben volt részünk egy ír-kanadai esküvőn! Az írekről tudni kell, hogy nagyon fontos számukra a hagyományok őrzése. Ez most sem volt kérdéses. Az már más kérdés, hogy az ír tradíciók kissé eltérnek a számunkra "hagyományos" esküvő gondolatától... Ám fotósként és emberként is nagyszerű élmény volt belecsöppenni egy ízig-vérig szókimondó, közvetlen, kedves és igazi ír család legszebb napjába. Az örömanya első mondatát valahogy így tudnám nőiesen lefordítani: "Ez egy IBKL esküvő és ház. Illeszkedj be, vagy kopj le! Töltsetek magatoknak egy italt és érezzétek jól magatokat!" (megjegyzem, az ital nekünk a kólában merül ki) De nem volt semmi így kezdeni a napot. Vagy azt hallani az amúgy nagyon bájos, igazi hercegnős, szőke hajú kék szemű menyasszonyomtól, hogy "Lazítsatok, ne aggódjatok annyit, tudom hogy ti vagytok a legjobbak, lesz ami lesz abból tuti jót csináltok!" (és a töltelékszavakat ismét finoman kihagytam...)
Egy szigorú egy órás katolikus templomi szertartás után aztán hova vezetett egyből az utunk? Egy igazi ír kocsmába fotózni! Nem ám parkba, vagy belvárosba, vagy bármilyen hagyományos helyre... neeeeem. Egy kocsmába. És jött a fél világ velünk. Az összes koszorúslány a kísérőkkel, a szülők, néhány gyerkőc, nagynéni, nagymama és még pár fontos rokon és barát... Ugyanis a családi fotókat is ide tervezték! Eddigre azonban mi is ráéreztünk, hogy itt aztán semmi keresnivalója a hagyományos képeknek! Ha már ír lakodalom, akkor legyen valóban az! Volt is Guinnes mindenki kezében! És fergeteges hangulatban készültek el a közös képek. És amire nagyon büszkék vagyunk: itt is úgy érezzük, hogy sikerült egy életre szóló emléket alkossunk a párnak: az ő személyiségüket megörökítve, a mi stílusunkkal vegyítve olyan képeket készíteni, amiket büszkén mutatunk meg bárkinek. Remélem amit láttok most, az nektek is tetszik!
Az est további fénypontjai közül még két dolgot emelnék ki: fontos tradíció hogy a tanú beszédet mondjon. És igazán nem semmi, amikor 120 ember tapsol egy vérbeli ír fiatalembernek, aki bizony nem alacsony véralkohol-szinttel megáldva rögtönzött beszédében a vőlegény gyerekkori emlékeiből idéz... Töltelékszavakkal megspékelve, eredeti ír dialektusban. Ezt már csak az tudta tetézni, amikor mi a jó hagyományoknak megfelelően kértük a menyasszonyt, hogy akkor a tortavágásnál idenézzenek, mosolyogjanak, együtt fogják a kést... Egy fél percig ezt meg is tette, majd így szólt: Édes vagy hogy meg akarod örökíteni, de baromira nem érdekel minket a torta... csak a szülők miatt van. De ennyi kép pont elég lesz! (és ismét nőiesen fogalmaztam a blog érdekében)
Mindezt csak azért osztottam meg veletek, mert egyrészt nekem nagyon nagy élmény volt ilyen laza hangulatban fotózni. Másrészt ha belegondolunk, a legtöbb fenti dolgot más katasztrófaként élte volna meg. Pedig érdemes tanulni tőlük! A fentiek morális tanulsága? Engedd el magad az esküvődön, és valóban legyen a te napod! Azok az emberek, akik szeretnek, pontosan így fogják jól érezni magukat! Ne féljetek más lenni, másként csinálni dolgokat mint ahogy azt elvárják tőletek esetleg.
És a sztori gyakorlati tanulsága? Menyasszonyként nem érdemes reggel 3 felessel kezdeni... Hacsak nem folyik ír vér az ereinkben! :)